Vírus ide vagy oda, nőből vagyok! Aki ismer az tudja, rend a lelke mindennek, na persze nem olyan cicababa módjára, de szeretem, ha rendben van a körmöm, a hajam, és ha csak a sarki boltba ugrok el, akkor is teszek egy alap sminket. Nos, hát ez korona idején kicsit másképpen alakul, hiszen hiába mehetnék nem megyek se fodrászhoz, se körmöshöz – tartom magam a #maradjotthon dologhoz. Nem kockáztatok, úgy döntöttem, hogy inkább kreatív leszek és megoldom magam az alapokat.

Igazából nem nagy cucc, csak elő kell ásni az ezeréves emlékeimet, amikor még magam festettem a hajam, és kétnaponta pepecseltem a körmömmel. Valaha alap volt, hogy ezeket magamnak csinálom, csupán az utóbbi években váltam királylánnyá, aki mindenféle szalonokba járkál, hogy minden rendben legyen.

Géllakk!

Imádom – marha tartós. Mivel kiváló körmöst választottam, ezért öt hét után is masszívan tart. Viszont a körmöm nő, nem érdekli, hogy karantén van, nem áll meg egy pillanatra sem. Engem pedig elkezdett roppantul zavarni ez a lenövés. Néhány napja sikítottam is a körmösömnek, hogy mit kezdjek vele?! Nyilván valahogy le kellene vakarnom magamról, de mivel annyira tutin van megcsinálva, nem sok esélyét látom.

A körmösöm türelmesen elmagyarázta, hogy mit és hogyan dunsztoljak acentonba, és ne ijedjek meg, de el fog gyengülni az acetontól a körmöm – nálam itt megállt a tudomány! Én nem szeretném acetonba áztatni magam, és nem szeretném elgyengíteni az amúgy erős körmöm, ezért inkább ma reggel úgy döntöttem, hogy olyan vékonyra reszelem a géllakk réteget, amilyenre csak tudom, és egy csinos pink lakkot húzok rá… Mázlim volt, mert csupán egy nude géllakkal kellett megküzdenem nem a korábbi etap feketéjével, és ahogy a körmösöm a lelkemre kötötte kizárólag papír reszelőt használtam, nehogy felsértsem az ujjaim bármely részét.

Így jár, aki ezer éve festeti a haját!

El sem merem mondani milyen régóta titkolom az eredeti hajszínemet, és mivel évek óta a fodrászom a tettes társam ebben a projektben, így egy gramm festék sincs itthon, hogy legalább a tövét befessem magamnak, ami kezd egyre vállalhatatlanabb lenni. Még itthon is. Eszközeim lennének, hiszen valamikor időszámításunk előtt festettem magamnak, de festék… Viszont talpraesett gyerek lévén elsírtam a bánatomat a fodrászomnak. A kis nyafi eredményeképpen a leleményes fodrász megalkotott egy olyan csomagot (vagyis kettőt), ami nem csak nekem van segítségemre, hanem bárki másnak is, aki igényt tart rá… Imádom! Alig várom, hogy jöjjön a futár, és újra a régi lehessek.

A reklám helye: ITT éred el az említett festék csomagokat!

Az a fránya úszógumi!

Az a helyzet, hogy nálunk hazudik a mérleg és olykor a tükör is, a cicanaci álnokságáról pedig inkább nem is beszélnék. Sajnos nem mozgok itthon annyit, mint azokon a napokon amikor járom a várost reggeltől estig, ezért aggódom, hogy eltunyul a testem, és elkezd gyűjtögetni – persze nem izmot, hanem hájat. Ahhoz, hogy ezt kordában tudjam tartani olykor felhúzom a kedvenc farmerem, ő az egyetlen őszinte a bandában. Amíg ő úgy simul rám, ahogy azt kell, addig nincs nagy gond.

Smink!

Ahogy említettem normál esetben a boltig sem megyek BB krém és szempillaspirál nélkül, viszont itthon mellőzöm, maximum heti egyszer kifestem picit magam, hogy a párom rám ismerjen és ne vesszenek el a rutin mozdulataim. Viszont, amit nagyon fontosnak tartok, hogy ugyanúgy ápolom a bőröm, mintha mindennap nyúznám a festékkel. Esténként ugyanúgy lemosom, csak éppen nem sminklemosóval, hanem micellás vízzel, és hidratálom. Igaz itthon nem éri annyi szennyezés a bőrömet mintha a városban futkosnék egész álló nap, de nem áltatom magam, ragad rá itthon is épp elég mocsok, amit okos lemosni esténként.

Ha te is hasonló „problémákkal” küzdesz otthonléted alatt, nyugodtan oszd meg kommentben, hogy mit és hogyan csinálsz, hátha inspirálsz vele másokat. A másokat viszont arra kérem, hogy csak saját felelősségre inspirálójának az általam és a többiek által leírt módszerekből is.