Apró, alig három kiló az egész, mégis tele van vele a lakás. Tele élettel, és kedvességgel, játékkal és daccal, egy apró fekete kis szőrgombóc, akire bármit csinál képtelenség haragudni. Tömény szeretet, tömény önérzet...

Miért jó, hogy van cicám? Ugyan a véletlennek és a lustaságomnak köszönhetem, hogy ő lett nekem, de egy pillanatra sem bántam meg soha, pedig vannak nehezebb időszakaink, olykor összeveszünk majd kibékülünk – a legjobbakkal is előfordul. De mindig van társaságom, és ha igazán kell, akkor minden önérzetét félreteszi a kisasszony és azonnal birtokba veszi a mellkasomat, vagy a hasamat, hogy a dorombolásával egy szempillantás alatt megvigasztaljon. Társ és tanító egyszerre, akiért felelősséggel tartozom.

Néhány napja facebookon is feltettem a kérdést a cicás ismerőseimnek kíváncsiságból.

Miért jó, hogy van cicád?

Bemásolom milyen válaszok születtek, nem tudtam mást tenni, mint szivecskézni mindet egytől egyig– jó volt olvasni ennyi szeretettel teli gazdi vallomását.

"Megnyugtat, felvidít, jó vele, de nagyon tud hiányozni."

"Mondják, hogy a kutya annak való, aki szereti, ha istenítik, a macska meg annak, aki szereti, ha az Isten az ölükbe ül. A macska olyan, mint egy gyerek, akit szeretgethetsz, gondoskodhatsz róla, ő meg játszik veled, keresi a társaságod, viszontszeret. Egy macska mellett fontosnak érzed magad, ő mindenre kíváncsi, amit csinálsz. Jó érzéssel tölt el a közelsége, megnyugtat a dorombolása, elvarázsol a személyisége, a megjelenése, a nézése, az apró mancsai, a finom bundája. A teljesség igénye nélkül, egyszerűen imádni való."

"Nekem ő olyan, mint én. Kicsit önző kicsit bolond. Előadja, hogy nem szereti ha nyúzod... de, ha nem foglalkozol vele, akkor meg kiharcolja magának hogy vele foglalkozz. Kiszámíthatatlan bolond."

"Mert imádom, ahogy túrja a kis fejét a kezemhez egy kis simogatásáért, és hogy legszívesebben rajtam alszik. Ha nem vele foglalkozom, amikor ő azt szeretné, képes kilökni a könyvet a kezemből. Öntörvényű, egy igazi egyéniség, az én kis cukorfalatom. Még azt is szeretem, ahogy horkol. Ő az én Sophie-m." 

"Mert örökre egy igazi, betörhetetlen, öntörvényű szeretetgombócod lesz, aki akkor szeretget, amikor ő akar, és többé nincs szükséged vekkerre. Ezért legyen macskád, meg azért, mert cuki és nem lehet nem imádni és amikor disznólkodik, akkor sem tudsz rá haragudni."

"Mindig is voltak macskáink. Emlékszem, mikor alsósként ballagtam haza a suliból Cirmi minden nap ott várt az utcánk sarkán. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne nélkülük az életem. No meg jobbak ébresztésben, mint bármilyen vekker." 

"Mert kis cukik, kiszámíthatatlanok. Mindig meglep valamivel az enyém, szeret játszani, de csak amikor éppen ő akar, és vicces is."

"Gondolkodom... Ez az, amikor semmi konkrét nem jut eszembe... nem lehet leírni. Tényleg olyanok, mint a gyerekek... Egyszerűen szeretnivalóak és kész. Mindegyik külön egyéniség. Hihetetlen mennyi energiával tudnak feltölteni egy hosszú nap után."

"Mert szereeeet! Annak idején engem választott, úgyhogy ez így "elrendeltetett". De nagy boldogság, hogy itt van." 

"Senkivel nem lehet úgy összebújni, arcunkat összedörzsizni és a melkasomon dögönyözve,dorombolva összeizzadva elaludni. Hiányzol Gordon az én hógolyóm."

"Mörcsi napi szinten hallja tőlünk, hogy te vagy a világ legszebb macskája meg azt is, hogy te kis köcsög. Imádom. Gyakran belemerül annyira a játékba, hogy nyomot hagy a kezünkön a kis harcos, de éjjel alig merek fordulni, ha méltoztat végre rám telepedni és dorombolva aludni. Imádom, hogy kis beszédes, dünnyög, de ha úgy van rendesen mondja is, máskor meg elég a szemébe nézni. Igazi kis egyéniség, önálló, a karanténban már unja, hogy a székét használjuk, de ha egyedül van hagyva kikéri magának és utána jön utánam, játszani akar, de olyan is volt, hogy még akkor is sírt, ha csak mosdóba mentem. Ha pedig baj van vagy beteg vagyok, jön és “gyógmacska”, hirtelen kedves lesz, mert érzi ha szükség van rá." 

"Mert olyanok, mint egy büszke király vagy királynő, élvezi ahogy imádják, és tökéletesen tisztában van vele, hogy irtó cuki." 

"Mert kíméletesebben ébreszt (a pocakja), mint egy vekker. Aztán csere..."

"Senkit nem lehet legálisan úgy dögönyözni, mint egy jól nevelt cicát."

"Szeretettengert ont."

"Most épp nincs cicám, de ez nálunk mindig fordítva volt... mi voltunk a Cicáért. Megtisztelve éreztük magunkat, amikor egy macska örökbe fogadott minket. Már alig várom a következő lehetőséget, hogy szolgálhassak!"

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velem (velünk) a gondolatait - SOK-SOK szuper cicázós napot kívánok mindenkinek! 

Az említett facebook posztot és az eredeti kérdést ITT találod!