#vélemény
Jelenleg majdnem hétszáz ismerősöm van a Facebookon, és ezzel még "gyengének" számítok. Ismerek olyat, akinek már át kellett alakítania az oldalát rajongói oldallá, mert az ismerőseinek száma elérte az ötezret.
A hétszáz ismerősöm közül legalább harminc százalékkal még csak soha nem is találkoztam. Vagy olyan réges-régen, hogy ha szembe jönne az utcán, biztosan elsétálnék mellette. Csak feldobta a közösségi oldal, hogy ismerhetem, én pedig leokéztam - vagy éppen ő. Ki tudja már, melyik "ismeretség" hogyan kezdődik...
Sokszor elgondolkodom azon: vajon az internet jó vagy rossz hatással van a szociális életünkre? Ám még nem találtam meg a választ. Hiszen az egyik oldalról nagyon élvezem, hogy az ágyban ülve két kattintással felvehetem a kapcsolatot olyanokkal, akik több száz kilométerre vannak tőlem. Egyébként soha nem hívnám fel őket, mert annyira nem fontos, hogy beszéljünk, az online világ adta lehetőségnek köszönhetően viszont szívesen rájuk írok, hogy "Mizu?", és váltunk néhány szót.
Vagy ott van a munka. Ha szabadúszóként - amolyan digitális nomádként - dolgozol, fantasztikus dolog, hogy csak átdobod a kész munkát a megbízódnak. Nem kell időpontot egyeztetni, nem kell találkozni. Ez csodálatosan egyszerűvé teszi az életet.
