Eddig nem beszéltem róla. Legalábbis nyilvánosan nem. Amúgy persze, hogy az én mindennapjaimat is a vírus adta helyzet teszi ki. Persze, hogy foglalkoztat a téma, követem a híreket, nevetek a mémeken és bosszankodom a felesleges pánikkeltésen, és spekulálásokon. Viszont ez olyan helyzet, aminek a megoldásáért nagyjából annyit tehetünk, hogy semmit nem teszünk, azaz lehetőség szerint otthon maradunk, nem érintkezünk, és nem keltünk pánikot. Persze otthon lenni uncsi, hisz kevesen töltjük a napjainkat ilyen intenzitással a négy fal között.

Mit lehet tenni, hogy jobb legyen? Először is be kell látni, hogy a depresszióval, a morgolódással és a saját magunk kilátástalannak tűnő helyzetbe sodrásával nem sokra megyünk, csupán elvesztegetjük az időt. Természetesen normál esetben is van az embernek rosszabb napja, nem, hogy egy ilyen szituban, de… Lehet, hogy mostanság nem azzal töltöd a napjaidat, amivel amúgy szoktad, de mi lenne, ha adnál magadnak új lehetőségeket és új élményeket? Mi lenne, ha nem átvészelnéd ezt az időszakot, hanem kihasználnád? Összeszedtem néhány pontban mire gondolok, és mi az, amire én időt szánok mostanában…

Minőségi idő együtt!

Alapnak tűnik, hiszen össze vagyunk zárva, én is azt hittem az elején, de nem az. Könnyű elcsúszni, hiszen itt vagyunk egy lakásban, folyamatosan „együtt”, akkor miért kellene még idő az együttlétre? Azért, mert az, hogy jövünk megyünk egymás mellett, néha szólunk egy két szót másikhoz az nem minőségi idő! Mi itthon tudatosan figyelünk arra, hogy legalább napi egy étkezést közösen töltsünk el, és este, ahogy amúgy is szoktuk nézzünk meg együtt egy filmet, nekünk a párommal például van mindig legalább egy sorozat, amit együtt nézünk. Illetve talán ez a legfontosabb, minden reggel megkérdezzük egymástól, hogy aludt a másik, így a nap egy rövid, de annál kellemesebb beszélgetéssel indul.

Játsszunk!

Igazából ez is a minőségi időhöz tartozik, de megérdemel egy külön pontot. Mióta itthon vagyunk többet játszunk. Azóta rendszeresen nyúzzuk szegény darts táblát, lassan több lyuk lesz rajta, mint a legapróbb közökkel ellátott szűrőn. Havonta szoktunk nyomni a haverokkal egy – egy versenyt, eddig nem volt időnk gyakorolni rá, viszont most… Vagy ott a Monopoly, korábban nem is tudtam, hogy ketten is ilyen vicces játszani, és nagyon mókás mikor azt veszed észre, hogy nem a saját győzelmeden, hanem a másik fennmaradásán és a közös „városépítésen” dolgozol.

Csinálj valami újat!

Bizarr, de újabban nem eszem meg a paradicsom vagy a paprika magot, hanem beledugom egy tálka földbe, neki láttam a „földművelésnek” – na jó, nem olyan komoly a helyzet, de büszkeség mikor a földbe dugott apró semmilyen magból élet jön létre a kezeid alatt. Nem tudom mikor lesz belőle termő növény, nem tudom, hogy lesz-e egyáltalán belőlük valami, de egy irtó cuki minikert van kialakulóban a konyha ablakban az el nem fogyasztott zöldség magokból. A másik számomra extra dolog, ami miatt eddig csak csodálva néztem a kenyeres csoportokban az eszméletlen türelemmel megáldott kovász nevelőket, nem más, mint a kovász készítés. Egész jó buli, ma háromnapos a kicsike, és úgy bugyborékol, ahogy azt kell neki, alig várom, hogy megsüssem belőle az első kenyérkémet.

Időutazás - pótold, amit lehet!

Megcsinálok – vagy legalábbis igyekszem megcsinálni – minden olyan feladatomat, amit eddig csak halogattam. Például szövegíróként végre megírtam a saját weboldal bemutatkozásomat, így véééégre készül a weblapom. Féléve húzom - halasztom, úgy, hogy egyébként napi tízezerszer biztosan leütöm a billentyűzet betűit. Aztán olvasok! Sokat! Imádom! Lett időm elolvasni olyan könyveket, amiket a honlapomhoz hasonlóan hónapok óta tologatok, sőt ami még durvább, lett időm szórakoztató irodalmat olvasni. Emellett kiválogatom a ruháimat és rendbe teszem őket, és rendbe teszek mindent, amire eddig nem volt időm. Teszek, veszek, pakolok a lakásban is és virtuálisan is.

A legfontosabbnak viszont azt látom, hogy próbáljuk ne a problémát látni, hanem a lehetőségeket. Tudom, hogy sokaknak elveszett a munkája, a környezetemben, sőt a családomban is vannak vendéglátósok, rendezvényszervezők, akiknek elsők között szűnt meg az állásuk. Szerencsés esetben van annyi tartaléka a cégnek, hogy egy két hónapig még tudja segíteni az (ex)alkalmazottját, de olyan is van, ahol nincs erre lehetőség. Elképesztő hatásai vannak egy aprócska mikroorganizmus terjedésének, de ez egy olyan helyzet, amit derűvel és a lehetőségek felkutatásával, vagy megteremtésével sokkal könnyebben és eredményesebben tudunk átélni.