#herself

Évekig csak ezzel teltek a napjaim - úgy éreztem, nincs időm semmi másra. Utólag rájöttem: nem is akartam, hogy legyen... Mondhatnád, hogy így legalább nagyon kipihent lehettem és sikeres. Az utóbbi igaz is - a vállalkozásom, amit a nullából teremtettem, elképesztő szárnyalásba kezdett. Jöttek a megkeresések, az új munkák - magam sem értettem, honnan és hogyan találnak meg ennyien.

Csak dolgoztam és dolgoztam. Már fel sem tűnt, mi a munka, és mi a laza facebookozás: nem volt különbség a promó és a privát posztok között. Amikor pedig nem a cégfejlesztés volt fókuszban, akkor aludtam. Eleinte azt hittem, tényleg ennyire fáradt vagyok. Hiszen állandóan pörgök - persze, hogy kell az alvás. Na, de napi tíz óra?! Más négy-öt óra pihenés után is úgy működik, mint a Duracell nyuszi. Én miért nem érem be ennyivel?

Ráadásul így is csak a kávé és az energiaitalok tartottak életben. "Hogy csinálják mások? Én is így akarok élni, ahogy ők!" - gondoltam. Akkor talán magánéletem is lenne a munka mellett...

A cikk folytatását ITT találod!