Mi lesz, ha vége lesz ennek az őrületnek, mi lesz, ha nem csak renitensként vagy a munkánk miatt flangálhatunk az utcákon és tereken? Mi lesz, ha újra lehet csoportos, sőőőt tömeges rendezvényeket szervezni? Mi lesz vajon? Akarni fogjuk? Vagy annyira jól megleszünk a változásokkal, hogy eszünk ágában sem lesz visszatérni a régi életünkhöz?

Nyilván csak találgatni tudunk, és a saját véleményünket megosztani másokkal, senki nem lát a jövőbe, vagy ha mégis, úgysem vesszük készpénznek, amit mond. Ehhez mérten én is csak a saját és a mikrokörnyezetem nevében tudok beszélni, de mi jól megvagyunk a jelen helyzettel. Természetesen hiányzik a városban csatangolás, az öreg falak bámulása testközelből, a kedvenc belvárosi hamburgerem majszolása a rengeteg turista zsivajában, a család és a barátok képe nem csak a kamerán keresztül, az átsütizett délutánok a Mammut oldalában… és így tovább, annyi és annyi megszokott program marad most ki, viszont cserébe egy teljesen új életet gyakorolhatunk.

Gyakorolhatjuk milyen együtt lenni azokkal, akikkel együtt élünk, milyen együtt lenni magunkkal és neki foghatunk olyan dolgoknak, amikre eddig nem volt időnk. Megnézhetjük kinek hiányzunk, és ki az, aki a távolból tesz ránk. De, hogy kézzel foghatóbb dolgot említsek, neki láthatunk a lakás felújításának, a nagy áruházak néhány kattintás után minden eszközt házhoz hoznak, egész gyorsan. Időnk, mint a tenger, úgy alakíthatjuk az otthonunkat, ahogy nekünk jó – én legalábbis idénre elég közeli nyaralást tervezek, csupán a teraszig szól a jegyem a jelen állás szerint.

De visszatérve az eredeti kérdés(ek)hez – akarjuk majd vissza a régi életünket?

Minden megoldható online, mindent elérünk az otthonunkból, nem kell az ósdi buszokon zötykölődni, vagy az olykor leírhatatlan szagú aluljárón keresztül átverekednünk magunkat az embertömegen, hogy tíz-húsz perceket izzadjunk a metrón még beérünk munkába, ahol is ugyanazt csináljuk, amit otthon tennénk. A bevásárlás sokkal észszerűbben intézhető a webshopokon keresztül, hiszen, ha nem tetszik a végösszeg bőven van időnk újra tervezni a kosár tartalmát és nem a kasszánál kapunk infarktust. És a legtöbb üzlet bizonyos összeg fölött még szállítási költséget sem számol fel, szóval igazából elég jó. A mi életünk sokkal megfontoltabb lett a bezártság által, hiszen nincsenek adhoc ide szaladok, vagy oda megyek, ha kell valami – előre kell tervezni. Ezt a részét biztos, hogy megtartjuk a vírus távozása után is a mindennapjainknak.

Mindezek mellett viszont a divat kérdésével nem jutok dűlőre. Az oké, hogy már a legnagyobb divatcégek is maszkokat gyártanak, de vajon mi, nők, hogyan reagáljuk le, ha újra utcára léphetünk? Lehet, hogy annyira megszokjuk a kényelmes cicanacit, és laza otthoni pólót, hogy később is könnyebben lépünk ki így az ajtón. Vagy pont az ellenkezője, annyira megunjuk az említett szettet, hogy a legkisebb eltávra is kisestélyiben megyünk. Kíváncsian várom, hogy merre billen a divat, vagy milyen középutat, esetleg alternatív megoldást talál. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem csupán a megszokott trendek szerint fog változni.