Teljesen összetörtem, amikor megtudtam, hogy Ákosék elválnak. Pedig az egész barátikör tudta, hogy rettenetes a kapcsolatuk. Napokig elbőgtem magam, ha rájuk gondoltam. Néha teljesen olyan érzés kerített hatalmába, mintha velem szakítanának éppen. Mintha nekem kellene új otthon után néznem, és nekem kellene egy közel tízéves házasság után kialakítanom a magányos életemet.

Évek óta nem éltek valódi házasságban, jól elvoltak, de inkább voltak barátok vagy lakótársak, mint igazi pár. Zsani nem akart gyereket, már volt egy tini lánya az előző házasságából, így az elmondása szerint már kiélte anyai ösztöneit… Ákos viszont szeretett volna egy babát, sosem piszkálta vele a kedvesét, de nagyon vágyott rá, épp úgy, ahogy a romantikus együttlétekre, a közös időtöltésekre… 

Nem meglepő, hogy máshol kereste a vigaszt, amit nem is titkolt. Majd azon a bizonyos napon mégis kiborult a bili és szakított. Mindezek fényében tényleg érthetetlen volt, hogy én miért borultam ki, hiszen aki közelről ismerte őket örült, hogy végre elengedik egymást, és mindenki olyan életet élhet, amilyenre valóban vágyik. 

Én mégis kiborultam. Pontosabban valami furcsa kettős érzés lett rajtam úrrá. Támogattam az önálló útkeresésüket, viszont megrendült a hitem a házasság szentségében. Valójában nem az ő szakításuk fájt, hanem az, hogy velük együtt az én akkori kapcsolatomból is elveszett valami. Talán mi is így végezzük majd… Talán nincs is olyan, hogy Igazi… Minden olyan bizonytalanná vált, mert a rettenetes kapcsolatuk mellett szentül hittem, hogy ők ebben jól vannak, és minden probléma ellenére örökké együtt lesznek. 

De nem, a kapcsolatukkal együtt az én lufim is kipukkadt, és egyre többet gondoltam arra, hogy nekem sem kellene ennyi energiát tolnom a megalkuvásba. Talán nekem is meg kellene barátkoznom az egyedüllét gondolatával, amitől egyébként irtózatosan rettegtem. Egyre tisztábban láttam, hogy mennyi mindenre mondok igent, úgy, hogy eszem ágában sincs elfogadni azt. De megfogadtam, hogy nem lépek ki több kapcsolatból csak azért, mert nem tudok kompromisszumot kötni, és ez a fogadalmam annyira erős volt, hogy évekig nem láttam mekkora kakiban is ücsörgök.